2010. április 04. vasárnap, 14:33
Izzik a galagonya
(Szöveg: Kovács László)
Hosszú combok, széles jókedv, túl rövid éjszakák,
Alkoholba áztatom a pénz mocskos szagát.
Nincsen józan, nincsen tiszta, csak egy a gondolat:
Elmerülni, amíg a fény a felszínen marad.
Forró mézzel, tűzzel fűt fel, várva várja…
Romlott angyal, szende arccal, mélybe rántva,
Hátranéz, zuhanok utána.
Hűnek látszó, tűzzel játszó testek bálja,
Izzik a galagonya ruhája!
Sósra kell az édes, édesre a sós,
ott leszek mindenhol, amíg engedi a sors.
Nincsen józan, nincsen tiszta, csak egy a gondolat:
Elmerülni, amíg a fény a felszínen marad.
Forró mézzel, tűzzel fűt fel, várva várja…
Romlott angyal szende arccal, mélybe rántva,
Hátranéz, zuhanok utána.
Hűnek látszó, tűzzel játszó testek bálja,
Izzik a galagonya ruhája!
Kéjes éjjel, fenékig tejfel,
Az érkező nap ébresztett fel.
Megint a fényben futok,
De fél lábbal még,
És már újra itt vagyok.
Forró mézzel, tűzzel fűt fel, várva várja…
Romlott angyal szende arccal, mélybe rántva,
Hátranéz, zuhanok utána.
Szűznek látszó, tűzzel játszó testek bálja,
Izzik a galagonya ruhája!
Két hely között
(szöveg: Kovács László)
Itt szalad előttem a szürke aszfalt
Minden új hívott, minden régi marasztalt
A nedves talaj, a felázott út némán hasal
A felajzott múlt fülembe kiabál, és jön velem.
Ami nem lettem és nem leszek
Az többé nem érdekel.
A kocsi tetején kopog az eső
De nem jöhet be sem ő, sem más
Közeleg egy újabb állomás
A napok versenyén, ahol én nyernék, ha lenne győzelem.
De győzelem nincsen, és minden kincsem
A holnap egy újabb, nagyobb tét.
A benzinkút oázis, éjjeli forgatag
Valaki álmosan a kávéját nézi
Egy vándor csak az utat
Tudja jól azt minden utazó,
Hogy két hely között lenni miért vigasztaló.
Nyári éjek, téli éjek, éjjeli lények
Ugyanazok a nők, csak az arcok cserélődnek
Kihalt autópályák reggelén lelkemig szüremlik a fény
Arcomon egy félmosoly: ez sem komoly
A padlóba simítom a gázpedált
A benzinkút oázis, éjjeli forgatag
Valaki álmosan a kávéját nézi
Egy vándor csak az utat
Tudja jól azt minden utazó,
Hogy két hely között lenni miért vigasztaló.
Ezer szál
(Szöveg: Kovács László)
Néha úgy érzem, hogy egy nem létező térben
Jár-kel merészen egy sosem megélt énem.
A nem létező térben él, gyermekkorom színhelyén
Csodálkozik a felnőtt, aki gyermek még.
Titkos helyek, képek, jelek
Ami itt marad, tán senki sem érti majd
Néhány barát ha máshol is jár
Nem szakad ami ideköt - ezer szál.
Néhány barát ha távol is jár
Nem szakad ami ideköt - ezer szál.
Elmúlik minden, örökké tartó nincsen
De a színek és a hangok emléke él bennem
Új épül mely szebb is talán, aranykort jelentett e táj
Csodálkozom, hogy elmúlt, de nem felejtem.
Titkos helyek, képek, jelek
Ami itt marad, tán senki sem érti majd
Néhány barát ha máshol is jár
Nem szakad ami ideköt - ezer szál.
Néhány barát ha távol is jár
Nem szakad ami ideköt - ezer szál.
Nyújtózkodós dal
(szöveg: Bíró Szabolcs)
Már megint itt a reggel, pedig még nem akarom,
talán észre se veszed, ha a hátad megvakarom.
De kinyílnak lassan azok a ragyogó kék szemek,
és nemsokára azt kell hallanom, hogy „ég veled”.
Egy újabb apró csoda nekem ez a közös ébredés:
az utolsó tangót követő újjászületés.
A vánszorgó pirkadatban harmatcseppnek látlak,
ne siess még, inkább számolj velem ötöt vagy hármat!
A párnák nem gyűrték még elég simára az arcod,
szóval nem kelhetünk fel, inkább kezdjünk újabb harcot!
Ne nézegesd az órát, még nem lehet túl késő!
Sziszegek szép szavakat, csak maradj még,
már öltözöm is, csak maradj még velem!
Ne húzd fel a redőnyt, legyen még félhomály,
a kávé sem fog megsértődni, ha kicsit még vár.
Gyere, bújjunk össze szorosan a takaró alatt,
légy egy kicsit a Múzsám, akkor is, ha már az vagy!
A párnák nem gyűrték még elég simára az arcod,
szóval nem kelhetünk fel, inkább kezdjünk újabb harcot!
Ne nézegesd az órát, még nem lehet túl késő!
Sziszegek szép szavakat, csak maradj még,
már öltözöm is, csak maradj még velem!
Már a küszöbön túl állsz, és én még egy csókot kérek
na meg egy utolsó ölelést, aztán elengedlek... tényleg!
Bár ha jobban meggondolom, az a munka kicsit várhat,
szóval ne siess még, inkább számolj velem ötöt vagy hármat!
A párnák nem gyűrték még elég simára az arcod,
szóval nem kelhetünk fel, inkább kezdjünk újabb harcot!
Ne nézegesd az órát, még nem lehet túl késő!
Sziszegek szép szavakat, csak maradj még,
már öltözöm is, csak maradj még velem!
A jég hátán is
(Szöveg: Kovács László)
Minden évben nyár van, ha tél nem
Vigyorog a nap és mindent ért
Ajándékot kaptam még ott
Hol az első sírás enni kért.
Minden percben valami épp nem
És valami mindig éppen talál
Mosolyországot ott találod
Az érem másik oldalán.
Nevess kérlek, a mosolyod éltet
Tarts ki, de néha add meg magad
Nevess bárhol, látsszon, hogy játszol
Tudják, a boldog jövő te vagy!
A jég hátán is zöld fű nő
Amit elhiszek, az elérhető
Nagy álmokkal alszom el
És újat hoz minden reggel.
Csak zene szóljon, és még a Holdon
Akár ott is jó lesz nekem,
Amíg remeg a húr, a zene az úr,
Minden nyelven egyet jelent.
Amikor azt hiszed, már nem lehet
Akkor teszem oda a szívem
Rajtam nem fognak üres szavak
Gyerek maradok szabadon, szépen.
A jég hátán is zöld fű nő
Amit elhiszek, az elérhető.
Nagy lánnyal alszom el
És újat hoz minden reggel.
Hímsoviniszta
(Szöveg: Kovács László)
Felkapom a fejem, gondolok nagyot
Egy ötlet ami nyugtot nem hagyott
Szememben a felismerés ragyog
A pihenő parázs szikrát dobott.
Az Úr egy nap elszánta magát
Tettvágytól hajtva munkába állt
A dal vége kétségek közt hagyott
Lehet, hogy hímsoviniszta vagyok
Ó lehet, hogy én is az vagyok
Lehet, hogy... hímsoviniszta vagyok.
Fényt akart és éjszakát
Eget, földet, flóra-faunát.
A kertjében a férfi lakott
De egyedül nagyon unatkozott
A férfi nagyon unatkozott... jaj!
A férfi társat kért és kapott
Szemrevaló, szép idomok.
A strucc feje felett konok homok
Azt hiszem, hímsoviniszta vagyok.
Ó lehet, hogy én is az vagyok
Lehet, hogy... hímsoviniszta vagyok.
Egy bordából született a nő
Ékszer, hiszti, új cipő.
Az Úr már nem is teremtett
A férfi pedig hímsoviniszta lett.
Lehet, hogy... hímsoviniszta vagyok.
Á, dehogy!
Megnyugvás
(Szöveg: Nagy Péter)
Néha elfárad a lelkem, s azt mondja, lazítsak, neked éljek csak.
Azt próbálja megértetni, hogy hagyjam a mindennapokat.
Igen, jó lenne, ha egyszer messze mennék, el innen.
Jó lenne, ha egyszer megpihennék, meg minden…
Jó lenne, ha jönnél te is velem, te és senki más!
Hát gyere velem, engedd, hogy repítsen a vágy, kövesd képzeletem!
Hunyd le kis szemed, és csak álmodd utánam,
Hogy ott fekszünk ketten a semmi közepén, beléd feledkezem…
Megnyugszik, elhallgat minden, szép gyöngy szemed ragyog a tiszta égen.
Ha kimerült lelkem, csak te vagy, aki segíthet, adj nekem hitet.
Csak te nyújthatsz a lelki mélyben nekem segítő kezet.
Igen, jó lenne, ha egyszer messze mennék, el innen.
Jó lenne, ha egyszer megpihennék, meg minden…
Jó lenne, ha te is velem jönnél, és közben átölelnél!
Hát gyere velem, engedd, hogy repítsen a vágy, kövesd képzeletem.
Hunyd le kis szemed, és csak álmodd utánam,
Hogy ott fekszünk ketten a semmi közepén, beléd feledkezem…
Megnyugszik, elhallgat minden, szép gyöngy szemed ragyog a tiszta égen.
Isten jobbján
(szöveg: Kovács László)
Lám, hogy foszlik szét minden, mit értünk
Semmi nem felel, nincs más, mint hinnünk
Azt, hogy volt egy élet
És van tovább egy lét
Őrizzük féltve az arcod
És életed üzenetét
Visszük, visszük tovább.
Azt, hogy volt egy élet
És van tovább egy lét
Őrizzük élted
S visszük tovább…
A Papírsárkány szállni akar
Nem értjük miért, s miért ilyen hamar
A szabadság ellen akarni
Nem, nem lehet
Ha nincs más út, hát menj
Szabadítsd fel szép lelkedet
S indulj, indulj tovább!
Az igaz testvért köszönöm az égnek
Visszajárnak mind a régi képek
Egy időre most elválik utunk
De körbeér végül, és Isten jobbján találkozunk.
A mohó jövő már itt marad
Míg máshol kél, itt nyugszik a Nap
Szólj még egyszer, mint régen
S mondd, hogy ne fájjon úgy
Mert nem az számít, ami elvész
Csak ami újra, és mindig és mindig
Megszületik…
Talpnyaló
(Szöveg: Kovács László)
Keletről jött a szabadságunk
Lett egy gondoskodó pártunk
Panelházak, gyárak, nyomor
Nem érzékeny az elvtársgyomor.
Épült az igazságos rendszer
Kellett a megbízható ember
Olyan mint te aki hogyha kell
Apját, anyját adja el.
Új fogsort az új arcodnak
Hátha elfelejtik a múltad
Mindig itt vagy, megint tennél
Pénzért nekem is lefeküdnél.
A talpnyaló gazdájához jól hasonul
A talpnyaló nem vész el, csak átalakul
Hordja a kaméleon színét
Sima nyelvű szolga, olajba fojtott fogaskerék.
Tudat rabja
(Szöveg: Kovács László)
Magát siratja átkozott árva
Elvetélve, messze vágyva
Tehetetlenség-világ világa.
Az égre szegezi tekintetét
Évezredek óta
Ébren álmodja éjjelenként
Csillagmező hívja
Kérdései nehéz súllyal
Tornyosulnak vállán
Válasz kell most mindegyikre
Segíts nekünk, sámán!
Te lettél a tudat rabja
A nagy játékos vár egy tiszta hangra
Te lettél a tudat rabja.
Elméjében anyagba zárva
Tévúton jár átkozott árva
Elképzelte, megcsinálta
Féljen tőle, úgy imádja.
Csodára vár, de letagadja
Menekül magától
Szólítja a távol szava
Nem figyel, csak vádol
Érteni akarsz, de előbb érezz
Kevés amit, láthatsz
Ha többet akarsz, bátran kérdezz
Jönni fog a válasz.
Te lettél a tudat rabja
A nagy játékos vár egy tiszta hangra
Te lettél a tudat rabja.
Újvilági történet
(Szöveg: Kovács László)
Az ember letette újra mocskos névjegyét
Sokadszor nem tagadta meg gyűlölt rossz hírét
A végzetes találkozás - újabb halál, még egy bűn
Ki ezt látja s tehetne még, meddig vár és tűr?
Védtelenek tízezrei a Könnyek útját járják
Messze visz innen az út, otthonukat már nem látják
Nincs már jövő, nincs itt semmi, a holnapok álmát
Fiaitokat a Vadászmezők várják.
Elhallgatott, megszépített újvilági történet
A történelmet azok írják, akik legyilkolják a hősöket.
Aranyért, földért mindent lehet, szent az eszköz, ha szent a cél
A gyilkos ma is hazudik, ígér, ma is gyilkol, ma is él.
Hogyha a föld mesélni tudna, megkeseredve szólna
Holtak hevertek számolatlan, vért ivott patakokban.
Új szelek fújnak a prérin, örökre más lett minden
Új törvény jött életen, tűzön, vízen.
Elhallgatott, megszépített újvilági történet
A történelmet azok írják, akik legyilkolják a hősöket.
Aranyért, földért mindent lehet, szent az eszköz, ha szent a cél
A gyilkos ma is hazudik, ígér, ma is gyilkol, ma is él.
Csak egy van
(Szöveg: Kovács László)
Ismerős képek lógnak a falakon
Célba ért sorsok fekszenek az asztalon
Életművek néznek le az égből
Lentről jöttek, feltörtek a mélyből.
Menni kell tovább, menni kell
Útközben nem adom fel!
Bíbor füst száll a víz felett
A mennyországba lépcső vezet
Paranoiás emberek
Bajnokok vagytok bohém mesterek.
Élnetek kell, hogy én is éljek
Két forintot ér ez az élet
Új Babilont uralják a gépek
Egy elfelejtett szót remélek.
Az ösvényt látom, de nincs kirakva kővel
Végigmenni rajta felemelt fővel
Ez a végső cél - valódi szép remény
Az út végén szebben cseng majd a fém.
Csak egy élet van - egy ösvény
Egyszer megyek rajta a cél felé
Nem felejtem soha, honnan hová
Nem felejtem azt, ki mögöttem áll.
Csak egy születés van és egy halál
S közöttük egy élet - ha értelmet talál.
Bíbor füst száll a víz felett
A mennyországba lépcső vezet
Paranoiás emberek
Bajnokok vagytok bohém mesterek.
Élnetek kell, hogy én is éljek
Két forintot ér ez az élet
Új Babilont uralják a gépek
Egy elfelejtett szót remélek.
Rélvélysztéjsön blúz
(Szöveg: Bábics Balázs, Bíró Szabolcs, Kovács László)
I'm goin' to the station
thru the kerítéjsön, igen!
If my baby leaves me,
összetörik a szívem!
I'm sittin' at home
and eatin' babgulyás.
My dog died yesterday,
elkapta a pusztulás.
Rélvélysztéjsön blúz,
a klisé visszahúz.
Az asszony pénzért nyúz,
amit megírt előttünk
már legalább tizenhúsz...
When I was set on foot,
így szólt fat mama,
menj, my son, but not far
from Alabama. (Yeah!)
I'm goin' home,
my falu waits for me.
Régi helyem by
the Mississippi.
(Egy hintaszék and
a bottle of whisky!)
Rélvélysztéjsön blúz,
a klisé visszahúz.
You don't have to lose,
amit megírt előttünk
már legalább tizenhúsz...
